Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.04.05

Karacsonyi kirandulas - 3. resz

Az uj ev elso napjan viszonylag koran keltem, megreggeliztem. Gondoltam, elsetalok a mintegy 3 km-re levo latvanyossaghoz, amiert megalltam a varosban. Ez pedig Compang Ruteng, egy fel-tradicionalis falu. Vegul kenytelen voltam ojekkel menni, mert alig ismerte par ember a falut, es ok is ossze-vissza mutattak az utat, csak az volt biztos, hogy gyalog messze van. Az ojekes is eltevedt egyszer, de vegul odaertunk. Gyalog tenyleg messze lett volna, raadasul annyi ido ment el volna vele, amennyit nem is ert meg. Hiszen ez gyakorlatilag Rutenggel osszenove egy szep domboldalon allt par hazbol. Ezeket hagyomanyosan epitettek, de igazan oreg nem nagyon volt. Kozepen volt egy kor alaku ter, az volt a "falu" kozpontja. Latszolag semmi dolguk nem volt, ennek megfeleloen a szegenyseg uralkodott. Egyik hazra mutattak, jegyet kell venni. Csak gyerekek voltak otthon, rajzfilmet neztek, viszont hoztak a szamlatombot. A jegy emlekeim szerint 5000 rupia lett volna, de az ojekes mondta nekik, en diak vagyok, nekem nem kell fizetni. A gyerekek kicsit ertetkenkedtek, majd beletorodtek. A tag mondta, csak lehuzas, pedig szerencsetleneknek meg adtam is volna egy otost...

 

Az ojekes visszavitt a hotelhez, de masik uton, a hegyoldalban. Nem volt gyenge a kilatas... A recepcios sracot kerdeztem, honnan indul a busz Endebe. Kozolte, hogy a terminal jo messze van, de ma nem kozlekedik a busz, mert unnep van; de talan tudok fogni valakit, aki elvisz. Kenytelen voltam ujabb ojekkel elmenni a terminalhoz, ami tenyleg tobb mint 10 km-re volt, a kovetkezo nagyobb bekoto utnal es egy kunyhobol allt. Meg egy nagyobb padbol. Ezen ult ket srac, ok mondtak, varjak, siman elvihet valaki. Jott is hamar egy Suzuki Arena, amely egy 8 uleses szemelyauto es a sofort mar kerdeztem Rutengben, merre van a kis hegyi falu, de persze nem tudta. Most megallt, mar gyakorlatilag tele volt az auto, mindenki fizeto utas volt. Nem engedett a 200.000 rupiabol, mar majdnem otthagyott, amikor mondtam, hogy ok. Egyebkent azert volt olyan magabiztos, mert aznap tenyleg nem volt "public bus".

 

Eleg gyotrelmes ut kovetkezett Endeig, szerpentin vegig, emlekeim szerint nagyjabol 10 oran at. Ez busszal meg tobb lett volna, az egyik kissrac meg hanyt is rendesen. Mar sotetedes utan ertunk az altalam kivalasztott motel ele. A legjobb az egeszben az volt, hogy pont elment a villany (ami Indoneziaban mindennapos), igy eleg kenyelmetlenre sikeredett az estem. Ebben az is kozrejatszott, hogy eleve szar allapotban szalltam ki en is az autobol.

 

Masnap koran ebredtem, reggeli kozben megkerdeztem a fonokasszonyt, belefer-e egy napba a Kelimutu-hegy, majd vissza. O egyertelmu igennel felelt, majd ennek megfeleloen elangkotozva a buszterminalhoz, felszalltam a megfelelo "public bus"-ra. Mintegy masfel oras szerpentinezes utan szoltak, ez Moni, innen lehet felmenni a csucsra. Ezt ojekkel konnyitettem meg, hiszen kiepitett kis utacska megy fel; a vegso parkolobol konnyed gyaloglassal fel oran belul - kiepitett setaloutakon es lepcsokon - lehet elerni a hegycsucsot a harom kulonbozo szinu kratertoval. Ez tenyleg pompas latvany, az osszkepen csak a tulzott kiepitettseg es a sok belfoldi turista ronott.

 

Az LP szerint a csucsrol 13.5 km-es, 2 es fel oras gyaloglassal lehet visszaterni Moniba, a dzsungelen keresztul. Az elso lehetosegnel be is fordultam a fak koze. Itt kiepitett kis gyalogosveny vezetett lefele, padokkal utkozben. Sok fa es egyeb noveny volt megjelolve kis ismerteto tablaval, ugyanis ez tanosveny volt. Mintegy negyedora utan viszont veget ert az osveny! Ezt elore semmi sem jelezte, igy nagyjabol harom percet caplattam vissza felfele, amikor jobbra lett egy kis kitaposott leagazas. A motorhangok is a fakon tulrol jottek, igy atvagva a kisebb dzsumbujon kiertem a kis hegyi utra. Ezen lefele haladtam parszaz metert, amikor megpillantottam a fak koze vezeto kis kitaposott csapast. Ezen bevetettem magam a dzsungelbe. Nagyjabol fel ora utan kezdett ritkulni, majd osszesen kb. egy ora utan kiertem egy kisebb tisztasra. Innen mar tobb csapas is vezetett... Mivel rohadt meleg volt, a vizemet is itt fogyasztottam el, gondoltam, nagyjabol az ut felenel lehetek. (Persze az is felvetodott bennem egy halvany gondolatra, hogy vissza kene masszak, az a biztos. Jelen pillanatban ugyanis fogalmam sem volt, hol vagyok.)

 

Vegul a legszimpatikusabb osvenyt valasztva indultam tovabb. Ahogy haladtam lefele, egyre ritkult a novenyzet es egyre tobb emberre es haziallatra utalo nyomot lattam. Nemsokara megpillantottam az elso hazikot is. Odaerve viszont csalodottan vettem tudomasul, hogy ures. Epp elhagytam a kunyhot, amikor jott szembe egy hatizsakos indo. O megnyugtatott, hogy menjek tovabb ezen az osvenyen, es egyszer csak eljutok Moniba. Viszont nemsokara egy hegyi faluba jutottam el, ahova csak gyalogosan lehet. Itt volt egy kis kut, ahol lehutottem magam, es megtoltottem a palackomat vizzel. Latszolag es izre tiszta volt, de csak egy kortyot mertem inni belole, egyebkent mongol modra mindig csak egy kicsit vettem a szamba, aztan kikoptem. (Kesobb nem lett nagyobb hasmenesem mint addig.)

 

Folyamatosan lefele haladva egyre tobb haz, egyre nagyobb falvacskak jottek, es az ut is egyre szelesedett. Az emberek folyamatosan mondtak, hogy merre van Moni, de eltevedni mar nem nagyon lehetett. Egyre elcsigazottabb voltam a szomjusagtol, nagy volt a meleg es fizikailag eleve sem voltam rendben. A legrosszabb viszont a rengeteg kutya allando tamadaskezdemenyezesei voltak. A lenyeg: magabiztosnak kell maradni, altalaban tartjak a kello tavolsagot. Ha megsem, a nalam levo botot felemelve mindig meggondoltak magukat. Vegul ismet a hegyi kis utra lyukadtam ki, ahonnan meg jo messze volt a fout. (Nagyjabol az ut fele meg hatravolt, tehat elegge elkalandoztam a megfelelo osvenytol.) Egy motoros megallt mellettem, 6000 rupiaban megallapodtunk; felfele az egesz utra 35.000-et fizettem, alkudni nem tudtam es kozel es tavol csak egy ojekes volt.

 

Elso dolgom a vizvetel volt, majd vartam a buszra. Fel ora mulva jott is egy, csurig tele, de felfertem. A visszaut Endebe siman ment, a terminaltol pedig elmentem a Musium Bung Karnohoz; itt toltotte korabban Sukarno a szamuzetes eveit. Zarva volt, de masok is jottek, es mondtak, nemsokara hozzak a kulcsot. (Pedig pont nagyjabol akkor kellett volna zarnia.) Vegul ingyen vegigsetaltam a nem tul nagy hazat, amiben a butorok eredetiek.

 

Innen el akartam menni a kikotobe, ahonnan a hajo indul Timorra. Kiderult, a varostol mintegy 15 km. Egy ojek el is vitt, zarva volt, legkozelebb csak hetfo reggel indult hajo. (Szombat keso delutant irtunk ekkor.) Visszavitt a hotelhez, majd megegyeztunk, hetfo reggel 7-kor ujra jon. Ekkor vettem eszre a folyoson egy osoreg terkepet, amire kezzel rajzoltak lenyegesebb pontokat. Innen tudtam meg, hogy kozelebb is van egy kikoto. Megkerdeztem a fonokasszonyt, kiderult, hogy vasarnap reggel 7-kor is indul hajo innen Timorra! Az "etterem"-ben ulo bulek (azaz feherek) is azzal mennek tovabb, csatlakozzak hozzajuk. Ezzel a  tudattal fekudtem le, majd kora reggel ebredtem is.

 

A reggelinel kiderult, uj utitarsaim egy 50 ev koruli svajci hazaspar, akik epp vilagkoruli uton vannak, megpedig repulo nelkul, mindig a legolcsobb kozlekedest, szallast preferalva. (Ennek megfeleloen meg tobbszor osszefutottunk utam soran.) Aztan volt meg egy eleg "krezi" ausztral srac es egy Szingapurban elo ir gyerek. Egyutt mentunk autoval a kikotobe, a tag indulas elott majd' ket percig talan imadkozott, de nem kezdett vezetni. Nem voltam nyugodt, 7 utan is ertunk a kikotobe. Nagy tomeg volt, csak nekem nem volt meg jegyem. Tulekedtem a penztarnal, sikerult vennem egyet. Aztan derult ki, hogy a hajo meg sehol sincs... Majdnem 9 volt, mire befutott, ki- es bepakolas, nem ment gyorsan.

 

Nyilvan a legolcsobb helyre szolt a jegyem. A hajon csak fekvohelyek voltak, egymas hegyen-hatan, nem kulonallo agyak. Mire odaertem, gyakorlatilag mind foglalt volt. A masodik emeleten a fedelzeten tettem le magam, megannyi sargadinnyet tartalmazo zsak tetejen. Mivel a zart terben a par ventillator ellenere embertelen volt a hoseg, ezt nem is bantam. Az ausztral srac jobb hijan csatlakozott, az ir nem tudom hol volt, a svajci hazaspar pedig a harmadik emeleti bufe kozeleben huzta meg magat. Utkozben a tengerbe embertelen mennyisegu szemetet uritettek, es ez csak egyetlen hajo volt! Nem josolok nagy jovot a Foldnek... Jocskan benne jartunk mar a delutanban, amikor hirtelen leallt a hajomotor, es csendesen siklottunk tovabb. Az ausztral srac GPS-e alapjan nagyjabol feluton voltunk. Kozben elkezdett villamlani, kozelgett a vihar. Gondoltam, van idom hajon dekkolni, de ha itt patkolok el, az sem nagy vilagvege... (Nyilvan megfelelo szamu mentocsonak es melleny nem volt.)

 

A vihar viszont viszonylag szolid eso formajaban ert csak el minket, nagyobb hullamokat is ateltem mar. Raadasul ugy masfel ora mulva a motor is elkezdett kohogni, majd ujabb 20 perc utan be is indult! Vegul este 9 utan futottunk be Kupang kikotojebe, ahonnan a varos ugyancsak messze volt. Nagy nehezen megallapodtunk egy angkottal, mert mindenki le akarta huzni a bulekat.

 

Az ausztral srac szallt ki eloszor, majd a svajciak egy masik hotelnel, vegul mi az irrel. Kivettunk egy olcso ketagyas szobat (vegre fel arat tudtam fizetni). Mire megfurodtunk, befutottak a svajciak, akik nem voltak elegedettek a nagy hotellel: ketszer annyiba kerult, de csak egy szakadt tevevel nyujtott tobbet. Reggelinel viszont a masik szomszedos szobabol az ausztral srac bukkant elo, aki pedig nem talalt recepciost este, igy atgyalogolt hozzank. (Nyilvan mindenki LP-bol okoskodott...) Reggelinel jokat dumaltunk, majd az ir sracnak befutott az indo kontaktja, aki segit neki minibusz jegyet venni Kelet-Timorba. En rovid varosnezesre es ATM-bol valo penzfelvetelre indultam. Utobbi konnyen ment, elobbit viszont egy hatalmas eso miatt halasztottam. Menet kozben oszefutottam az ausztral gyerekkel, aki a hajon megismerkedett egy nem tul szep indo lannyal, es mondta, meg marad par napot. Ot ekkor lattam utoljara.

 

A svajciakkal meg kvaterkaztam a hotelben, ok ket ejszakara maradtak. Amikor elallt az eso, elementem egy nagyobb aruhazba, vettem kajat az ut tovabbi reszere. Onnan jott a buszterminal, majd indulas a 45 km-re levo Camplongba. Ezt nem emlitette az LP, viszont meg Budapesten, az Indonez Nagykovetsegen kaptam egy ismerteto konyvet. E szerint egy erdoben van egy forras, amely termeszetes medenceve szelesedik, ahol a helyiek furdenek, mosnak. Van meg par allat fogsagban es egy-ket barlang. Fotot is mellekeltek, de a valosag nem volt ennyire megragado: a medencet emberi kez epitette, a ket krokodil es egy piton szanalmas ellatasban reszesultek, a barlangok semmi extra. Osszesegeben azert nem bantam meg, hogy megalltam, ugyanis elozetesen sem szamitottam tul nagy dologra, tehat nem ert csalodas.

 

Nagyjabol egy oras setalgatas utan fogtam egy buszt (az orszagut ott volt kozvetlenul a park bejaratanal), majd meg sem alltam Soeig. Ekkor mar modositottam a taktikamon: addig mindig elore megallapodtam a buszarakban, viszont ezutan indo modra mindig leszallaskor nyomtam a kezukbe annyit, amennyit gondoltam. Eleg jol be tudom mar loni az arakat. Soeban LP szerint lopo hazakbol allo tradicionalis falut kellett volna talaljak. Ehhez kepest senki sem tudott semmit, a konyv altal emlitett turista informaciot sem talaltam, de ez nem volt ujdonsag... Nagy nehezen telefonon tudtam beszelni egy taggal, aki utakat szervez a lopo falvakba es szallast ad. O most masik varosban tartozkodott ugyeket intezni, de arait hallva az informacioval tarsolyomban elkoszontem tole: e szerint sarga angkottal menjek el Nikibe, ugyanis az lopo falu.

 

Ennek eleget teve meg is erkeztem, epp kezdett sotetedni. Egy srac mellemszegodott guide-nak. Lattam regi es uj lopo epuleteket, majd felsetaltunk egy kis dombteton levo temetobe, ahol a helyi kiraly es csaladja sirjat tekintettuk meg, akiket a hollandok gyilkolasztak le a mult szazad fordulojan. Ezutan megmutatta a jelenlegi kiraly (raja) hazat, es kerdezte, akarok-e beszelni vele. A hangsulybol ugy veltem, erre csak igennel lehet felelni. Egy masik dombteton allo egesz jo csaldi haz volt a kiraly lakhelye. Felesegevel ult a verandan, mindketten baromi elegansan feloltozve. Asszony hozott teat, mi kicsit beszelgettunk. Mondtam, diak vagyok, kis penz, keves ido, meg ma este akarok tovabb menni. Ebbol levagta, hogy engem nem tud megvagni, mint esetleg a tobbi turistat. O elmondta, hogy a birodalma eszakra, keletre, delre es nyugatra egyarant 150 km-re nyulik (mintegy negyed jelenlegi Magyarorszag...), es ha jol emlekszem, ezen a teruleten 450.000 alattvaloja el.

 

Udvariasan elkoszontem, fenykepet nem engedett. Itt alig beszelnek indonezul, a tetun nyelvet hasznaljak. Ezen ertekezett a sraccal, hogy kiserjen vissza a buszhoz. Ennek eleget is tett, mar sotet volt, amikor leintette nekem a jarmuvet. Egyebkent utam tovabbi reszeben atom sok lopo kunyhot lattam, ezert kar volt a faradtsagert. Viszont a kiraly tenyleg erdekes figura volt, amiert mar megerte megszakitani az utamat.

 

Eleg keso volt, amikor a busz kitett az altalam valasztott kis hotel elott Kefamenanu varosaban. Itt kicsit tudtam alkudni a szoba arabol, majd hamarosan nyugovora tertem.

 

Ekkor januar 4., hetfo este volt. Sajnos kepeket csak otthon tudok mutatni, bar a japan turam fotoit sem sokan lattak. :) Az internetnek hala viszont be tudjatok azonositani az emlitett helyeket mind feny-, mind pedig terkepekkel.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

aaa

Bridzsi, 2010.04.13 13:46

Bőség zavara (:
Lassan elmehetnél túlélőműsort vezetni. Egyik viszontagság a másik után.
Lopás - átvágás - lady boyok - fosás - egyéb betegségek - hőség - nyomor - vízhiány - érdekes szállások és járművek - vihar a vizen
Csodálom hogy ATM-et előbb találsz, mint iható vizet. :D